A magyar millennium idején – különösen 1896-ban, a honfoglalás ezredik évfordulójának ünneplésekor – Budapest jelentette a modern városi és nemzeti fejlődés csúcsát. Fővárosunk megerősítette helyét a nagy európai fővárosok között, és a budapesti polgárság kulcsszerepet játszott ebben az átalakulásban. A növekvő középosztály biztosította azt a gazdasági lendületet és kulturális igényt, amely lehetővé tette, hogy a város Magyarország pezsgő fővárosává váljon. A korszakot áthatotta a polgári büszkeség, a közéleti szerepvállalás és a művészetek támogatása – ezt jól példázzák a jelentős családok, amelyek ingatlanokba fektettek, kulturális intézményeket támogattak és szellemi életet éltek.

A modern budapesti úr – gyakran önmagát felépítő ember vagy az új kereskedelmi, illetve értelmiségi elit tagja – erényeit már nem a régi feudális formákban, hanem a városi gazdasági, társadalmi és kulturális életben való aktív részvételen keresztül teljesítette ki. Ez magában foglalta az üzleti tevékenységet, a közéleti szerepvállalást, a nemzeti ügyek támogatását, valamint a személyes becsület és a családi jóhírnév ápolását. A korszakot erős versenyszellem és előrejutási vágy jellemezte, hiszen a társadalmi mobilitás lehetősége azok előtt nyílt meg, akik megtestesítették ezeket az erényeket – szorosan összekapcsolva a személyes érdem és a közösségi fejlődés fogalmát.